A magát egy interjúban "társadalmi célú esztrádzenekarként" meghatározó Bëlga számainak mindig is saját magukon túlmutató mondanivalója volt. Eddig azonban még sem találtam a weben olyan szerzőt, aki megpróbálta volna megkeresni a számok mögött lévő mondanivalót. Itt az én kísérletem.
Adatok
Az Egy-két-há a Bëlga 2005-ben megjelent Bëlga 3 nevet viselő harmadik, dupla albumán szerepel. A Bokorpuszta c. lemez hetedik track-je.
Elemzés
Az Egy-két-há egy gúnyirat. A szöveg rögtön a hallgatókkal való kommunikációval kezdődik: "Ha hiányzott a Gólemről az apád fasza" szavakkal az együttes reagál az előző lemezének stílusát ért kritikákra. A rajongók szerintl a Majd megszokod (2002) lemezük után, a második Jön a Gólem! (2004) már kevésbé volt bevállalós, kemény szövegeket tartalmazó, a zenekar, megérezve a sikert, és hogy nagyobb tömeghez szól, elkezdett komformizálódni, és elvesztette az egyedi hangnemét - így a vád. Maga a szám nem akarja sem cáfolni, sem megerősíteni ez egészet, csak felhasználja, és egy okos csavarral parodizálja ki az egész jelenséget.
Az eredeti:
A szöveg szándékosan szétírt, túlbonyolított, kizárólag a káromkodásra koncentrál. Nem véletlenül, látszólag ezzel ezt üzeni, hogy "ó, hát nem felejtettük el, honnan jöttünk, tudunk mi bevállalós számokat is csinálni, amit tuti nem ad le a zenetévé". Az ehhez forgatott low-budget klip, ahol egy háztetőn brékelnek öltönyben, aláhúzza jelzi a helyzet groteszkségét, nem lehet egy ilyen zenekart komolyan venni.
És itt még nincs vége a sztorinak. A zenekar, noha az albumra ez nem kerül fel, csinál egy rádióbarát verziót is a számhoz, ami még csavar egyet az értelmezésen. A bárgyú, szétírt szöveget "lefordítja" kommersz szöveggé, aminek pusztán annyi a viszonya az eredetivel, hogy szóról-szóra, sorrol-sorra rímel a nem rádióbarát verzióval, jelezve, hogy a zenekár, hogy bekerüljön a rádióba, természetesen képes bármilyen kompromisszumot kötni. Így lesz a "Az Isten növessze sokáig a faszodat az anyádba, sötét, bunkó, primitív geci, akinek az nem elég, ha egy héten kettőt kefél"-ból "Az Imre bá növessze bokáig a passzodat a labdára. Sötét úton Piri íveli, akinek az nem elég, ha Erzsébet .. hm.. enyém."
A rádióbarát:
Nyilván, ez pusztán csak játék. Egy zseniális megfogalmazása a témának: mennyire alkalmazkodjon a művész a közeghez? Hol vannak az alkotó határai? A Gecigránát Fluor Filigránját kell szedni, hogy beállt sokkal fogyaszthatóbb Flour Tomijának? Baj, ha Ganxta Zolee Való világjának egyik sora a rádióban "pénz, drogok, fegyverek, na meg a pinák" helyet egy hangyányit fogyaszthatóbb "pénz, drogok, fegyverek, na meg a bulák" szöveggel megy le? Ezt nekünk kell eldönteni.
Szóval akkor miről is szól?
A szám azt parodizálja, hogy meddig próbál elmenni egy előadó, hogy befogadja őt a közönsége, az adott közeg, vagy a mainstream média. A művészi megalkuvás ugyanis sokszor szó szerint kifizetődő.
